7.Az új lakótárs...

*SooYun prov*

-Szia! Csak felhoztam a tréning felsődet..-jó pofizni próbált, de nagyon átlátszó volt, egyes emberek nem tudnak átverni.
-Köszönöm!-lassan közeledett hozzám, és ideadta a felsőmet, erre meg megfogott és szorosan magához ölelt.
-Engedj el! Te utálsz engem!-ezzel befejeztem a mondanivalóm és lefelé indultam, ő meg utánam. A lépcső végél jártam már, mikor csengetést hallottam.
-Majd én kinyitom!-szaladok az ajtó felé. Kinyitottam és egy embert ugrott a nyakamba.
-Szia! Megjöttem!-mondja az illető.
-Se...SeoMi, te vagy az?-nézek rá-Te meg hol voltál ezekben a napokban? Gyere be, majd ott elmeséled!
Bementünk és mindenkinek a tekintette rá szegeződött, de a legjobban Youngmin nézett minket. Leült a szerelmes pár mellé (MinSeo és Aron), aztán hozzákezdett mesélni.
-Elmentem édesanyámhoz, hogy ennyi idő után megnézzem. Kisebb civakodás kíséretével, mert megpróbált meggyőzni, hogy költözzek haza Amerikába, de én nem akarom itt hagyni Koreát és a barátaimat sem, meg a sulit. Így hát haza jöttem, de most nincs hol laknom. A tömbházat ahol éltem eddig, lebontották.-ekkor eltörött a mécses, sírni kezdet.
-Itt lakhatsz!-nagylelkűsködik Aron.
-Köszönöm, köszönöm!-öleli meg.-De kérdezhetek valamit? Ti mióta vagytok együtt?
-A tegnap este óta.-mosolyog- Nagyon-nagyon szeretem.-ad egy puszit neki.
Erre mindenki elkezd röhögni. Mikor befejeztük a röhécselést, elkezdtünk játszani Twister-t.

A végére már kezünk, lábunk mindegyik egy-egy oldalon volt. De már későre járt, az ikreknek haza kellet menniük, hisz holnap suliba kell menni. Elkísértük őket az ajtóig, és elköszöntünk tőlük. Nehezen elváltunk egymástól, aztán a két fiú elszaladt, s majd a sötét utcában eltűntek. Ketten vissza indultunk a meleg ház felé. Némán baktattunk befelé, a konyhából hangos csörömpölés és halk kuncogás hallatszott. Megálltunk az ajtófélfa alatt, figyelmesen követtük minden mozdulataikat, míg ők mit sem sejtve végezték tovább dolgukat. Egy idő után Aron már nem bírta tovább, elröhögte magát, s én reflexszerűen utána, egymás vállára kapaszkodva röhögtünk. A lányok a konyha közepén, némán álltak meg, a kezükben lévő tányérokat hátuk mögé téve.
-Ti...ti mióta vagytok itt, és néztek minket?-förmed ránk MinSeo.
-Jó ideje, jó volt nézni amit csináltok.-kuncogja el magát-Ilyet nem minden nap lát az ember!-vág sunyi fejet a bátyám.
-Tényleg lányok, most kivételképesen igaza van.-szólok bele már én is.-Ám...ki hol fog aludni?
-Én veled!-ugrik mellém SeoMi.
-Én is! Én is!-ugrál MinSeo is.
-Valahogyan csak megoldjuk.-nézek Aronra. Akit az egész téma nem érdekli, hátat fordítva indul el. 

*1 órával később*

A lányokkal megegyeztünk, hogyan aludjunk, MinSeo és SeoMi hálózsákban aludtak a földön, én pedig az ágyamon.
-Jó éjszakát lányok!-halkan suttogom, de ezt nem hallotta senki, már rég aludtak.