6. A váratlan hír...

*Aron prov*

   Megbeszéltem MinSeo-val, hogy mozi után kettesben menjünk el a parkba sétálni, mert egy nagyon fontos dolgot el kell mondjak neki. Nagy nehezen beleegyezett, aztán futni kellet, hogy húgom rá ne jöjjön semmire. 

   Az egész parkban csend honolt, csak a szökőkútban folyó víz törte meg. Leültünk egy közeli padra, és én elpróbáltam magyarázni, hogy miről is van szó. 

-MinSeo én be kell vallanom valamit!-szembe fordítottam magammal-Mindig is úgy tekintettem rád, mint aki a húgomnak a legjobb barátnője. De ezekben a hónapokban, ez az érzés megtört. Mikor nem vagy velem egy hatalmas lyuk tátong a mellkasomon, hogy ha meglátlak, szívem egyre hevesebben kezd el verni, én nem tudom tovább kínozni magam és elfojtani az érzéseket. M...Min...MinSeo én szeretlek!-ezzel arcomat a föld felé fordítottam, mert jól elszúrtam.

-Ezek igazak?-húz vissza.

-Igen.-aztán nem tudtam megállni, hogy magamhoz ne öleljem.-Lennél a barátnőm?-suttogtam halkan.

 -Ezer örömmel!

Ajkaink egyre közelebb kerültek egymáshoz, mígnem egy csókkal fórt össze. Mézédes ajkai, egyre vadabbul kezdték el tépni enyémet, mint ha egész életében csak erre a pillanatra várt volna.

Már hajnalodott, s a ragyogó napocska egyre feljebb és feljebb jött. Ki kellene találnom mit mondjak SooYunnak. De még előtte, adnom kell MinSeo-nak valamit. Lassacskán kihúztam a zsebemből egy aranyos macit, ami egy szívecskét tartott a kezében, rá volt írva, hogy ''Love You''. Nagyon megörült neki, s adott egy csókot, amit nem hagytunk abba egy jó ideig, csak levegőért váltunk el egymástól.

  Hazafele menet megfogtam a kezét, nem választhatott volna el tőle semmi. A bejárat előtt azonban megálltam.

-Most miért álltál meg?-néz rám.

-Nem is tudom, de van egy olyan érzésem, hogy húgom a párnákat fogja hozzám dobálni, te vidd fel a szobájába és mondd el neki, légyszíves!-adtam egy bátorító puszit ajkaira. Bementünk, és MinSeo oda futott SooYun-hoz és felcibálta a szobájába. 

*SooYun prov*

Nem értettem, hogy miért kellett ilyen gyorsan felmenni a szobámba, de remélem, hogy a bátyám keze nincs benne. Bementünk, és gyorsan MinSeo bevágta az ajtót, biztos odalent is hallották, hogy beértünk. Én lehuppantam az ágyamra, és mereven néztem.

-Rólam és tesódról kell mondjak valamit!-leült mellém.

-Mit? Rólad és a bátyámról?

-Igen...azért tűntünk el, mert bevallotta érzéseit nekem!

-Reméltem, hogy nincs benne a keze, de most már talán örülök neki. Mesélj!-egy hatalmas mosoly kÍséretében. 

Mindent elmesélt nekem, azután megmutatta a macit amit kapott tőle. Mire képes a szerelem, még a bátyám szÍvét is meg tudta lágyÍtani, legyenek boldogak egymással. 

Valaki berontott a szobámba, MinSeo kiment. Így kettesben maradtam az illetővel...