5. Mozi... 

*Aron prov*

  Suliból MinSeo-val jöttem, az ikrek még a suliban kellet maradniuk. Nem sokat beszélgettünk, ő csak a földet nézve ment, én pedig őt. Nem tudom mi ütött belém, mikor nincs velem egy hatalmas lyuk van a mellkasomban, de ha velem van a lyuk egyre kisebb lesz. Azt hiszem szerelmes vagyok, egy olyan lányba aki a húgom legjobb barátnője. De félek neki bevallani, ha véletlenül a sors össze is hoz minket, össze fogom törni a szívét szegénynek. Nagyon elgondolkodtam, már csak annyira lettem figyelmes, mikor MinSeo átölelt, és elindult haza felé. Erre én megfogtam csuklóját és visszarántottam, arcunkat egy pár centi választotta el.

-Csak annyit szerettem volna mondani, hogy ma eljössz velünk moziba?-vakarom meg a tarkómat.

-Persze, hogy elmegyek!-mosolyog.

 Ezzel hátat fordítottunk egymásbak, én követtem SooYun példáját egész úton futottam. Mikor hazaértem, csörömpölés keltette fel figyelmemet, húgom volt az, éppen szendvicset csinált, nekem is készített egyet, azzal felrohant a szobájába.

*SooYun prov*

Hamar teltek az órák, lassan elérkezett a 7 óra, elkezdtem készülődni a mozizásra. Berohantam a fürdőbe, gyorsan letussoltam, és mentem is öltözni. Aztán ledőltem az ágyra zenét hallgatni.

 -SooYun, menj ki és nézd meg, hogy ki csönget!-kalinpál előttem  Aron. 

-Oké, megnézem!-de jó füle van, vagy csak azért nem hallottam meg őt sem, meg a csengőt mert zenét hallgattam.

Lassan lebaktattam a lépcsőn, aztán elugráltam az ajtóig. Kinyitottam és rögtön MinSeo és Youngmin a nyakamba ugrottak.

-Legyetek szívesek leszállni rólam, nem kapok levegőt!-nagy nehezen elengedtek, aztán bementünk a nappaliba, és leültünk a kanapéra. Vártunk, 10 percet, Aron sehol. Már meguntam a várakozást, felálltam és felszaladtam a szobájába. Ott feküdt az ágyon, és nagyon tűnődött valamin.

-Aron lennél szíves lejönni, megjöttek a többiek!-állok az ajtóban.

-Jah...el is felejtettem!-kezd el röhögni. Lementünk, és el indultunk.

Nem nagyon sokat hallottuk Aron hangját, nagyon gondolkozik, és mit ha valami nyomná a szívét. Egész úton csak a MinSeo, a Youngmin és az én szám hallatszott. 

Nem sokára megérkeztünk. A szőke elment és megvette a jegyeket, aztán pedig bementünk és helyet foglaltunk. Nekem nem nagyon tetszett a film, ezért sikerült elaludnom. Fejem a mellettem ülő Kwangmin vállára csúszott.

*1 órával később*

-Csipkerózsika! Ébredj már fel, már vége a filmnek!-ébresztget a bátyám.

-Jól van, megértettem! Éppen kifelé indúltúnk, mikor megláttam, hogy Aron megfogja MinSeo kezét,megdörzsöltem a szememet, hogy netán halucinállok, de igaz volt. Erre Youngmin megfogott és elhúzott, hogy menjünk már, mentem de azért egyszer-egyszer hátra figyeltem. Mikor kiértünk a moziból, egy fekete ablakos kocsi állt ott. Beszálltunk, de MinSeo-ék sehol, eltűntek. A kocsi elindul.

-Ti összebeszéltetek?-förmedek rá az ikrekre.

-Mi aztán nem.-gúnyosan válaszol vissza Kwangmin.

-Haza viszünk, aztán majd megvárod bátyádat.-mosolyog rám Youngmin.

Ezek hova mentek, és mit akarnak, azt nem tudom. De ha haza jönnek mind a kettőjüket kifaggatom.