4. Ezek a fiúk...

*SooYun prov*

    Egy hófehér lovon vagyok és vágtatok az erdőben, valami vagy valaki üldöz, nagyon féltem nem mertem hátra nézni. Hátasom megbotlott valamiben, mindketten a földre kerültünk. Az üldöző is utolért, leszállt egy fekete lóról és lassan közeledni kezdett, meghűlt bennem a vér és libabőrös lettem. Tekintetem az arcára szegeződött, amit egy fekete kapucni takart. 

    Reggel az óra csörgése zavarta meg az álmomat, lassan kinyitottam a szememet és leszálltam az ágyamról. Elindultam a fürdőszoba felé, hogy felfrissítsem magamat. Beléptem egy nagy víztócsa állt a padlón, Aron megint nem törölte fel (szokása szerint), felsúroltam ne hogy véletlenül valaki meg ne sérüljön. Mikor mindennel kész voltam, és már csak az öltözés volt, felébresztettem a bátyámat.-Jó reggelt álomszuszék!-ordítva, berontok a szobájába. Megijedt szegény és felugrott, a szemeit kezdte el dörzsölni.-Hogy mi?-néz rám.-Suliba kellene mennünk, nem uraság?-teszem csípőre a kezem.-De-de.-néz az órára és elkezd készülődni. Gyorsan készen lettem, a táskámat a földön húzva indultam lefele a nappaliba. Leültem a kanapéra és vártam, hogy kész legyen Aron. Közben kaptam két SMS-t, az egyiket MinSeo-tól kaptam a másikat Youngmin-tól. Előbb barátnőmét olvastam el.

 ''Kedves SooYun, tegnap nagymamámnál aludtam, családi okok miatt, ezért suliban találkozunk.Ma reggel nem látom Aron álmos pofiját. Mind-egy, majd a suliban a kapuban megvárlak. Puszi! Annyeong!'' ~MinSeo~

  MinSeónak nem voltak valami rózsás gyerekkora, édesapja alkoholista volt, édesanya pedig súlyos szívbeteg. Az apja mindig megakarta verni az édesanyát, ezért MinSeo elé állt, a tettéért apja ájulásig verte, anya közben sírt. Édesapját bezárták 2 évre gyerekbántalmazásért.     Közben a testvérem is készen lett, és míg a bejárati ajtót bekulcsolta, addig elolvastam a másikat üzenetem is, amit Youngmin-tól kaptam.

''Jó reggelt! Megvárunk titeket. Siessetek!''~Youngmin~

Nagyon örültem neki, zsebbe tettük a kulcsokat, és elindultunk lassan. Az ikrek már messziről integettek, Youngmin felénk szaladt és átölelt, én csak mosolyogtam rá. Kwangmin csak elfordította az fejét és egy gúnyos arcot vágott felénk. Nekem ez rosszul esett, letörlődött a mosoly az arcomról, helyette bús komorság váltotta át.-Mi a baj? Hova lett az a ragyogó mosoly?-néz rám azokkal a gyönyörű szemekkel. -Se...semmi!-ujjra mosolyogni kezdtem.-Akkor jó!-Induljunk!-ha nem látja MinSeo-t akkor mindig így válaszol.Egy határozott bólintás és indultunk is. Az iskola kapuiban megpillantottuk egymást MinSeo-val és szaladtunk egymás felé, a becsapódáskor már egymást szorosan öltütük. Aztán a fiúk felé fordultunk és ők mosolyogva jöttek tovább, kivéve Kwangmin. Barátnőm kibújt karjaimból és Aron-hoz szaladt, adott neki egy puszit és megölelte. Utána elindultunk a suli felé, a lépcsőnél elváltunk bátyámtól.-Sziasztok, majd egy szünetben...-a mondat közepén majdnem elbotlott - lenézek hozzátok!-Oké! Vigyázz magadra!- kiabálok, hogy meghallja. Az egész nap ugyan olyan unalmas volt az iskolában, mint eddig, kivéve hogy ma nem feleltem semmiből. Az utolsó óránk matematika volt, engem a tanárnő kihívott, hogy oldjak meg egy feladatot. Örömmel mentem, nagyon szerettem a tanárnőt és ahogy tanított. Helyesen megoldottam a feladatot és a helyemhez érve egy papírfecnit pillantottam meg, amin ez állt:

''Kedves SooYun, bocsánatot szeretnék kérni az eddigi viselkedésemért, de csak azt szeretném mondani, hogy ma eljössz velünk mozizni? Várom válaszod''.~Kwangmin~

Szívesen elmennék velük, de ha Kwangmin megint olyan idióta lesz akkor megint nem fogok aludni megint egész este, és bezárkózom a szobámba. Lesz ami lesz, elmegyek, de Aron nélkül nem megyek sehova. Válaszul annyit írtam, hogy: '' Egy feltétellel, ha testérem is jöhet!'' .
Óra végén futva mentem haza felé, meg nem várva senkit. Berohantam a szobába és lelöktem a táskát az íróasztal elé, aztán elindultam ennivalót keresni. Még a hűtőben keresgéltem mikor bátyám hazajött.-Megjöttem!-dobja le a csomagját a kanapéra, és jön a konyhába.-Csinálsz nekem is, egy szendvicset?-Igen készítek, neked is.-pillantok hátra.-Téged hívtak az ikrek moziba?-piszkálja a telefonját.-Igen!-bújok ki a hűtőből.-Akkor jó. És milyen volt ma a suli?-elkezd nevetni, mert tudta már, hogy mit válaszolok.-Olyan mind mindig.-nézek rá, aztán fojtatom a szendvics készítést-Tessék itt az ennivalód. Jó étvágyat!-Köszi, neked is!-éppen, hogy kimondja, én már a lépcsőn megyek felfelé. Beléptem és leültem az asztalhoz, és gondolkoztam mit vegyek fel estére.