7.Az új lakótárs...

*SooYun prov*

-Szia! Csak felhoztam a tréning felsődet..-jó pofizni próbált, de nagyon átlátszó volt, egyes emberek nem tudnak átverni.
-Köszönöm!-lassan közeledett hozzám, és ideadta a felsőmet, erre meg megfogott és szorosan magához ölelt.
-Engedj el! Te utálsz engem!-ezzel befejeztem a mondanivalóm és lefelé indultam, ő meg utánam. A lépcső végél jártam már, mikor csengetést hallottam.
-Majd én kinyitom!-szaladok az ajtó felé. Kinyitottam és egy embert ugrott a nyakamba.
-Szia! Megjöttem!-mondja az illető.
-Se...SeoMi, te vagy az?-nézek rá-Te meg hol voltál ezekben a napokban? Gyere be, majd ott elmeséled!
Bementünk és mindenkinek a tekintette rá szegeződött, de a legjobban Youngmin nézett minket. Leült a szerelmes pár mellé (MinSeo és Aron), aztán hozzákezdett mesélni.
-Elmentem édesanyámhoz, hogy ennyi idő után megnézzem. Kisebb civakodás kíséretével, mert megpróbált meggyőzni, hogy költözzek haza Amerikába, de én nem akarom itt hagyni Koreát és a barátaimat sem, meg a sulit. Így hát haza jöttem, de most nincs hol laknom. A tömbházat ahol éltem eddig, lebontották.-ekkor eltörött a mécses, sírni kezdet.
-Itt lakhatsz!-nagylelkűsködik Aron.
-Köszönöm, köszönöm!-öleli meg.-De kérdezhetek valamit? Ti mióta vagytok együtt?
-A tegnap este óta.-mosolyog- Nagyon-nagyon szeretem.-ad egy puszit neki.
Erre mindenki elkezd röhögni. Mikor befejeztük a röhécselést, elkezdtünk játszani Twister-t.

A végére már kezünk, lábunk mindegyik egy-egy oldalon volt. De már későre járt, az ikreknek haza kellet menniük, hisz holnap suliba kell menni. Elkísértük őket az ajtóig, és elköszöntünk tőlük. Nehezen elváltunk egymástól, aztán a két fiú elszaladt, s majd a sötét utcában eltűntek. Ketten vissza indultunk a meleg ház felé. Némán baktattunk befelé, a konyhából hangos csörömpölés és halk kuncogás hallatszott. Megálltunk az ajtófélfa alatt, figyelmesen követtük minden mozdulataikat, míg ők mit sem sejtve végezték tovább dolgukat. Egy idő után Aron már nem bírta tovább, elröhögte magát, s én reflexszerűen utána, egymás vállára kapaszkodva röhögtünk. A lányok a konyha közepén, némán álltak meg, a kezükben lévő tányérokat hátuk mögé téve.
-Ti...ti mióta vagytok itt, és néztek minket?-förmed ránk MinSeo.
-Jó ideje, jó volt nézni amit csináltok.-kuncogja el magát-Ilyet nem minden nap lát az ember!-vág sunyi fejet a bátyám.
-Tényleg lányok, most kivételképesen igaza van.-szólok bele már én is.-Ám...ki hol fog aludni?
-Én veled!-ugrik mellém SeoMi.
-Én is! Én is!-ugrál MinSeo is.
-Valahogyan csak megoldjuk.-nézek Aronra. Akit az egész téma nem érdekli, hátat fordítva indul el. 

*1 órával később*

A lányokkal megegyeztünk, hogyan aludjunk, MinSeo és SeoMi hálózsákban aludtak a földön, én pedig az ágyamon.
-Jó éjszakát lányok!-halkan suttogom, de ezt nem hallotta senki, már rég aludtak.

6. A váratlan hír...

*Aron prov*

   Megbeszéltem MinSeo-val, hogy mozi után kettesben menjünk el a parkba sétálni, mert egy nagyon fontos dolgot el kell mondjak neki. Nagy nehezen beleegyezett, aztán futni kellet, hogy húgom rá ne jöjjön semmire. 

   Az egész parkban csend honolt, csak a szökőkútban folyó víz törte meg. Leültünk egy közeli padra, és én elpróbáltam magyarázni, hogy miről is van szó. 

-MinSeo én be kell vallanom valamit!-szembe fordítottam magammal-Mindig is úgy tekintettem rád, mint aki a húgomnak a legjobb barátnője. De ezekben a hónapokban, ez az érzés megtört. Mikor nem vagy velem egy hatalmas lyuk tátong a mellkasomon, hogy ha meglátlak, szívem egyre hevesebben kezd el verni, én nem tudom tovább kínozni magam és elfojtani az érzéseket. M...Min...MinSeo én szeretlek!-ezzel arcomat a föld felé fordítottam, mert jól elszúrtam.

-Ezek igazak?-húz vissza.

-Igen.-aztán nem tudtam megállni, hogy magamhoz ne öleljem.-Lennél a barátnőm?-suttogtam halkan.

 -Ezer örömmel!

Ajkaink egyre közelebb kerültek egymáshoz, mígnem egy csókkal fórt össze. Mézédes ajkai, egyre vadabbul kezdték el tépni enyémet, mint ha egész életében csak erre a pillanatra várt volna.

Már hajnalodott, s a ragyogó napocska egyre feljebb és feljebb jött. Ki kellene találnom mit mondjak SooYunnak. De még előtte, adnom kell MinSeo-nak valamit. Lassacskán kihúztam a zsebemből egy aranyos macit, ami egy szívecskét tartott a kezében, rá volt írva, hogy ''Love You''. Nagyon megörült neki, s adott egy csókot, amit nem hagytunk abba egy jó ideig, csak levegőért váltunk el egymástól.

  Hazafele menet megfogtam a kezét, nem választhatott volna el tőle semmi. A bejárat előtt azonban megálltam.

-Most miért álltál meg?-néz rám.

-Nem is tudom, de van egy olyan érzésem, hogy húgom a párnákat fogja hozzám dobálni, te vidd fel a szobájába és mondd el neki, légyszíves!-adtam egy bátorító puszit ajkaira. Bementünk, és MinSeo oda futott SooYun-hoz és felcibálta a szobájába. 

*SooYun prov*

Nem értettem, hogy miért kellett ilyen gyorsan felmenni a szobámba, de remélem, hogy a bátyám keze nincs benne. Bementünk, és gyorsan MinSeo bevágta az ajtót, biztos odalent is hallották, hogy beértünk. Én lehuppantam az ágyamra, és mereven néztem.

-Rólam és tesódról kell mondjak valamit!-leült mellém.

-Mit? Rólad és a bátyámról?

-Igen...azért tűntünk el, mert bevallotta érzéseit nekem!

-Reméltem, hogy nincs benne a keze, de most már talán örülök neki. Mesélj!-egy hatalmas mosoly kÍséretében. 

Mindent elmesélt nekem, azután megmutatta a macit amit kapott tőle. Mire képes a szerelem, még a bátyám szÍvét is meg tudta lágyÍtani, legyenek boldogak egymással. 

Valaki berontott a szobámba, MinSeo kiment. Így kettesben maradtam az illetővel...

5. Mozi... 

*Aron prov*

  Suliból MinSeo-val jöttem, az ikrek még a suliban kellet maradniuk. Nem sokat beszélgettünk, ő csak a földet nézve ment, én pedig őt. Nem tudom mi ütött belém, mikor nincs velem egy hatalmas lyuk van a mellkasomban, de ha velem van a lyuk egyre kisebb lesz. Azt hiszem szerelmes vagyok, egy olyan lányba aki a húgom legjobb barátnője. De félek neki bevallani, ha véletlenül a sors össze is hoz minket, össze fogom törni a szívét szegénynek. Nagyon elgondolkodtam, már csak annyira lettem figyelmes, mikor MinSeo átölelt, és elindult haza felé. Erre én megfogtam csuklóját és visszarántottam, arcunkat egy pár centi választotta el.

-Csak annyit szerettem volna mondani, hogy ma eljössz velünk moziba?-vakarom meg a tarkómat.

-Persze, hogy elmegyek!-mosolyog.

 Ezzel hátat fordítottunk egymásbak, én követtem SooYun példáját egész úton futottam. Mikor hazaértem, csörömpölés keltette fel figyelmemet, húgom volt az, éppen szendvicset csinált, nekem is készített egyet, azzal felrohant a szobájába.

*SooYun prov*

Hamar teltek az órák, lassan elérkezett a 7 óra, elkezdtem készülődni a mozizásra. Berohantam a fürdőbe, gyorsan letussoltam, és mentem is öltözni. Aztán ledőltem az ágyra zenét hallgatni.

 -SooYun, menj ki és nézd meg, hogy ki csönget!-kalinpál előttem  Aron. 

-Oké, megnézem!-de jó füle van, vagy csak azért nem hallottam meg őt sem, meg a csengőt mert zenét hallgattam.

Lassan lebaktattam a lépcsőn, aztán elugráltam az ajtóig. Kinyitottam és rögtön MinSeo és Youngmin a nyakamba ugrottak.

-Legyetek szívesek leszállni rólam, nem kapok levegőt!-nagy nehezen elengedtek, aztán bementünk a nappaliba, és leültünk a kanapéra. Vártunk, 10 percet, Aron sehol. Már meguntam a várakozást, felálltam és felszaladtam a szobájába. Ott feküdt az ágyon, és nagyon tűnődött valamin.

-Aron lennél szíves lejönni, megjöttek a többiek!-állok az ajtóban.

-Jah...el is felejtettem!-kezd el röhögni. Lementünk, és el indultunk.

Nem nagyon sokat hallottuk Aron hangját, nagyon gondolkozik, és mit ha valami nyomná a szívét. Egész úton csak a MinSeo, a Youngmin és az én szám hallatszott. 

Nem sokára megérkeztünk. A szőke elment és megvette a jegyeket, aztán pedig bementünk és helyet foglaltunk. Nekem nem nagyon tetszett a film, ezért sikerült elaludnom. Fejem a mellettem ülő Kwangmin vállára csúszott.

*1 órával később*

-Csipkerózsika! Ébredj már fel, már vége a filmnek!-ébresztget a bátyám.

-Jól van, megértettem! Éppen kifelé indúltúnk, mikor megláttam, hogy Aron megfogja MinSeo kezét,megdörzsöltem a szememet, hogy netán halucinállok, de igaz volt. Erre Youngmin megfogott és elhúzott, hogy menjünk már, mentem de azért egyszer-egyszer hátra figyeltem. Mikor kiértünk a moziból, egy fekete ablakos kocsi állt ott. Beszálltunk, de MinSeo-ék sehol, eltűntek. A kocsi elindul.

-Ti összebeszéltetek?-förmedek rá az ikrekre.

-Mi aztán nem.-gúnyosan válaszol vissza Kwangmin.

-Haza viszünk, aztán majd megvárod bátyádat.-mosolyog rám Youngmin.

Ezek hova mentek, és mit akarnak, azt nem tudom. De ha haza jönnek mind a kettőjüket kifaggatom.

 4. Ezek a fiúk...

*SooYun prov*

    Egy hófehér lovon vagyok és vágtatok az erdőben, valami vagy valaki üldöz, nagyon féltem nem mertem hátra nézni. Hátasom megbotlott valamiben, mindketten a földre kerültünk. Az üldöző is utolért, leszállt egy fekete lóról és lassan közeledni kezdett, meghűlt bennem a vér és libabőrös lettem. Tekintetem az arcára szegeződött, amit egy fekete kapucni takart. 

    Reggel az óra csörgése zavarta meg az álmomat, lassan kinyitottam a szememet és leszálltam az ágyamról. Elindultam a fürdőszoba felé, hogy felfrissítsem magamat. Beléptem egy nagy víztócsa állt a padlón, Aron megint nem törölte fel (szokása szerint), felsúroltam ne hogy véletlenül valaki meg ne sérüljön. Mikor mindennel kész voltam, és már csak az öltözés volt, felébresztettem a bátyámat.-Jó reggelt álomszuszék!-ordítva, berontok a szobájába. Megijedt szegény és felugrott, a szemeit kezdte el dörzsölni.-Hogy mi?-néz rám.-Suliba kellene mennünk, nem uraság?-teszem csípőre a kezem.-De-de.-néz az órára és elkezd készülődni. Gyorsan készen lettem, a táskámat a földön húzva indultam lefele a nappaliba. Leültem a kanapéra és vártam, hogy kész legyen Aron. Közben kaptam két SMS-t, az egyiket MinSeo-tól kaptam a másikat Youngmin-tól. Előbb barátnőmét olvastam el.

 ''Kedves SooYun, tegnap nagymamámnál aludtam, családi okok miatt, ezért suliban találkozunk.Ma reggel nem látom Aron álmos pofiját. Mind-egy, majd a suliban a kapuban megvárlak. Puszi! Annyeong!'' ~MinSeo~

  MinSeónak nem voltak valami rózsás gyerekkora, édesapja alkoholista volt, édesanya pedig súlyos szívbeteg. Az apja mindig megakarta verni az édesanyát, ezért MinSeo elé állt, a tettéért apja ájulásig verte, anya közben sírt. Édesapját bezárták 2 évre gyerekbántalmazásért.     Közben a testvérem is készen lett, és míg a bejárati ajtót bekulcsolta, addig elolvastam a másikat üzenetem is, amit Youngmin-tól kaptam.

''Jó reggelt! Megvárunk titeket. Siessetek!''~Youngmin~

Nagyon örültem neki, zsebbe tettük a kulcsokat, és elindultunk lassan. Az ikrek már messziről integettek, Youngmin felénk szaladt és átölelt, én csak mosolyogtam rá. Kwangmin csak elfordította az fejét és egy gúnyos arcot vágott felénk. Nekem ez rosszul esett, letörlődött a mosoly az arcomról, helyette bús komorság váltotta át.-Mi a baj? Hova lett az a ragyogó mosoly?-néz rám azokkal a gyönyörű szemekkel. -Se...semmi!-ujjra mosolyogni kezdtem.-Akkor jó!-Induljunk!-ha nem látja MinSeo-t akkor mindig így válaszol.Egy határozott bólintás és indultunk is. Az iskola kapuiban megpillantottuk egymást MinSeo-val és szaladtunk egymás felé, a becsapódáskor már egymást szorosan öltütük. Aztán a fiúk felé fordultunk és ők mosolyogva jöttek tovább, kivéve Kwangmin. Barátnőm kibújt karjaimból és Aron-hoz szaladt, adott neki egy puszit és megölelte. Utána elindultunk a suli felé, a lépcsőnél elváltunk bátyámtól.-Sziasztok, majd egy szünetben...-a mondat közepén majdnem elbotlott - lenézek hozzátok!-Oké! Vigyázz magadra!- kiabálok, hogy meghallja. Az egész nap ugyan olyan unalmas volt az iskolában, mint eddig, kivéve hogy ma nem feleltem semmiből. Az utolsó óránk matematika volt, engem a tanárnő kihívott, hogy oldjak meg egy feladatot. Örömmel mentem, nagyon szerettem a tanárnőt és ahogy tanított. Helyesen megoldottam a feladatot és a helyemhez érve egy papírfecnit pillantottam meg, amin ez állt:

''Kedves SooYun, bocsánatot szeretnék kérni az eddigi viselkedésemért, de csak azt szeretném mondani, hogy ma eljössz velünk mozizni? Várom válaszod''.~Kwangmin~

Szívesen elmennék velük, de ha Kwangmin megint olyan idióta lesz akkor megint nem fogok aludni megint egész este, és bezárkózom a szobámba. Lesz ami lesz, elmegyek, de Aron nélkül nem megyek sehova. Válaszul annyit írtam, hogy: '' Egy feltétellel, ha testérem is jöhet!'' .
Óra végén futva mentem haza felé, meg nem várva senkit. Berohantam a szobába és lelöktem a táskát az íróasztal elé, aztán elindultam ennivalót keresni. Még a hűtőben keresgéltem mikor bátyám hazajött.-Megjöttem!-dobja le a csomagját a kanapéra, és jön a konyhába.-Csinálsz nekem is, egy szendvicset?-Igen készítek, neked is.-pillantok hátra.-Téged hívtak az ikrek moziba?-piszkálja a telefonját.-Igen!-bújok ki a hűtőből.-Akkor jó. És milyen volt ma a suli?-elkezd nevetni, mert tudta már, hogy mit válaszolok.-Olyan mind mindig.-nézek rá, aztán fojtatom a szendvics készítést-Tessék itt az ennivalód. Jó étvágyat!-Köszi, neked is!-éppen, hogy kimondja, én már a lépcsőn megyek felfelé. Beléptem és leültem az asztalhoz, és gondolkoztam mit vegyek fel estére.

3.Barátkozás az újakkal...:3

*SooYun prov*

Bejött a tanár, mindenki felállt és köszönt.

-Lássuk ki fog ma felelni!?-rémülten néz az egész osztály.-Mindenkinek van elég jegye, de ma feleltetős kedvemben vagyok, úgy hogy ahol kinyílik a napló.-össze csukta, azután kinyitotta.-SooYun Kwak, mesélj nekünk az emberi szervezetről.

Na ez a nap is jól kezdődik >.<, kimentem a tábla elé és elkezdem mesélni, amit tudtam elmondtam ezért jó jegyet kaptam. :) Mikor mentem az ellenőrzőért megláttam MinWoot, elaludt az órán.

 Kicsengettek, MinSeóval gyorsan össze pakoltunk és beszélgetni kezdtünk, de valami vagy inkább valaki megzavarta. 

-Sziasztok!-jött oda az egyik iker.

-Szia!-köszönünk egyszere a padtársammal.

-Te most Youngmin vagy Kwangmin vagy?-kérdezem meg tőle. O_o

-Youngmin, körbevezetnél a suliban, nem ismerem, az igazgatóiig is Aron kísért el minket.

-Oké, de akkor MinSeo is jön.-fogtam meg gyorsan MinSeó kezét. :3

-Nekem mind egy, csak gyertek már.-mosolyog ránk.

*10 perc után*

Körbevezettük az egész sulin, s elindultunk kémia órára. Közben találkoztam egy barátnőmmel 

(Kim SeoMinak hívják)a folyóson. Megálltunk vele beszélgetni. De csak egy pár percre. Becsengettek és futottunk órára. 

Mikor beértünk Kwangmin nagyot nézett. 

Szegény, biztos leszidta bátyát hogy nem hívta. De nem mert már a tanár urat nézték, miközben gyorsan odament a tanári asztalhoz.

-Gyerekek gyorsan vegyétek elő füzetet, könyvet és egy golyóstollat, hosszú lesz a mai tananyag.-ilyenkor mindig örül a tanár úr ha hosszú a leckénk...biztos felmérő lesz jövő órán. :/

*4 óra múlva*

Bepakoltunk mindent a táskába és elindultunk a kijárathoz. Aron pont ott várt engemet.

-Sziasztok!-köszön azután mosolyog egy nagyot.

-Szia!- nézünk rá.

Elindultunk haza vezető úton. Lassan elváltunk mindenkitől. Mi is hazaértünk és ledobtuk a táskánkat a kanapéra és bementünk a szobánkba.

Ez a nap is hamar eltelt házi feladat írása, tanulás holnap kémiából >.<, és itt az este.

Aron szokásos módján bemegy a fürdő szobába és ott volt egy vagy két óra hosszát, addig én vacsit készítettem.

-SooYun kész van a vacsora?-ordibál lefele az emeletről, mikor kilép a fürdő szobából.

-Kész!-ilyenkor rám jön hogy leszedjem a fejét. 

-Jöhetsz fürödni.-megint ordít.

-Jó!- :/

Bementem a szobámba megkeresni a hálóingem, és indultam tussolni. Az után pedig vacsorázni mentem, a bátyám addig a tévét bámulta.

*Kb. 1 óra fele*

-Most már el kellene tennünk magunkat holnapra.-oltja fel a világítást Aron.

-Oké!-kikapcsolom a TV-t.

Mikor felértünk az emeletre, és már becsuktam volna az ajtót Aron odajött és adott egy jó éjt puszit a homlokomra.

-Jó éjt!

-Neked is!-ásítottam egy nagyot.

Becsuktam az ajtót és nyugovóra tértünk.

 

2.Az új osztálytársak...

*SooYun prov*

-SooYun, te hol a francba voltál?-kérdezi MinSeo.

-Hosszú történet, a suliban biosz órán elmesélem!-lihegve mondom.

-Oké, de most még van 15 perc becsengetésig, most már igyekezzünk.-néz az órájára.

Nemsokára a sulihoz értünk, s az udvaron egy csapat fiú áldogált.

-Nagy gyűlést tartanak ott?-fordulok MinSeo felé.

-Nem tudom.-mosolyog rám. :)

Hátra fordul egy fiú, a bátyám volt az. Körülötte még áll 4 fiú, akiket nem ismerek.

-Mi a baj? Miért vagytok az udvaron, ilyen kora reggel? O_o-szaladok oda hozzá.

-Semmi baj, csak jött 4 új diák a sulihoz. Bemutatom őket, ő itt Yo Kwangmin, a mellete lévő hasonló arcú és testű fiú, az ikertestvére Yo Youngmin, aki most mosolyog rád ő Noh MinWoo (haláli mosolyú *-*), a mellette lévő magas fiú, Hwang MinHyun.-mutogat rájuk.-Ő itt a húgom, SooYun Kwak! :)

-Annyeong!-hajlok meg illendően.

-Annyeong!-mondják kórusban.

-De akkor most melyik osztályba fognak járni?-kérdően fordulok a bátyámhoz.

-A te osztályodba! De most siessetek, mindjárt becsengetnek.

Elindulunk a bejárat felé, hátul jöttünk MinSeóval, előttünk Aron és Kwangmin. Mikor az ajtóhoz értünk, megbotlottam és ráestem az előttem lévő fiúra, azt után a földre. >.<

-Minden rendben?-fordul hátra, és állít fel. Körülötte mindenki röhög. :))

-Azt hiszem.-pirulok el.-Akkor jó!-mosolyog rám. :)A lépcsőnél elváltunk bátyámtól, s mi mentünk egyenesen előre az osztályba. MinSeóval leültünk a szokásos helyünkre, és előpakolásztuk a biológia órához a kellékeket.

*Aron prov*

SooYun nagyon vörös lett mikor ránézett Kwangminra. Áh...nem értem egyszer nézett rá, azután lehajtotta a fejét és elpirult...azután meg ráesik, jó hogy nem borultak el mindketten Ő meg rá, azt szívesen megnéztem volna. De Ő az én hugom, hogy ha ilyen balszerencsés így kell szeretnem. 

1.Egy reggelem Aronnal

     Minden reggel pontban 7 óra előtt 5 percel felkelek és kimegyek a fürdőszobába, addig minden csendes. Aztán visszamegyek a ruháimért, éppen hogy megtalálom őket a szekrnyben, de mikor vissza mennék a fürdőbe valami csoda módján foglalt a fürdő. Bekopogok.
-Foglalt!-szól egy halk hang.
-Fog...foglalt?-szólok vissza bociszemekkel nézve az ajtót.
-Igen.-mondja elhúzott szavakkal az illető.-Figyu hugi, nem hoznád ide a kamerát a szobából?
-Aron,Aron, te vagy odabent?Miért kell neked a kamera?-mondom mérgesen. >.<
-Hát...izé tudod, hogy nagyon szeretem csinálni a hajamat! És, hogy ne felejtsem el, mindig lekamerázom, hogy csinálom meg.
-Jól van, de akkor sietni fogsz!-mondom mosolyogva ,aztán elindulok a szobája felé.
Egy pár perc múlva meg is találom, rengeteg levelet és köztük egy tehetségkutató meghivója is van.
-SooYun!-ordibál Aron, dühösen.
-Megyek!-mondom, odaadom neki.-Ám cserébe kérdezhetek valamit?? :3
-Mondd!-beszél a fogát mosva.
-Aron, te mész egy tehetségkutatóra?-nekidölve az ajtónak kérdezem tőle.
-Igen, de te nem jössz velem!-néz rám bociszemekkel.
-Ó de hadd menjek vele, szurkolok majd neked és segitek cipelni a csomagomat, bocsi a csomagodat!.-nah de jó, mindjárt előtte, aztán mondhatom neki, hogy had menjek veled, ugy sem fog magával vinni. Oh.....>.< kicsordul a könny a szememből.
-Ne sírj! Elviszlek magammal, csak ne sírj!-aztán kaptam tőle egy hatalmas ölelést.*-*
-Oké!-mondom kacagva.
 

-Na most mit kacagsz?-kérdezi fülig érő szájjal.
-Semmi, csak ilyet nem minden nap kapok tőled!-őszintén mondva, talán túl őszintén is.
-Most már, mennünk kell suliba!-mondja röhögve.:))
-Hogy mi?-lepődök meg- hogy fulladnál meg egy kanál vízben, te...te kis sunyi!-mérgesen nézve rá.
-Szia SooYun, aztán el ne késs!-már a lépcsőnél van, mérgemben lehajítottam a ruhám a földre és utána szaladtam. De nem sikerült elkapnom kiszaladt az ajtón és az utca sarokig meg sem állt.
Ó most siethetek, MinSeo leszedi a fejemet. Gyorsan beszaladtam a fürdő szobába, és egy-kettőre letussoltam, és felöltöztem. Szaladtam ahogy csak bírtam a sarok felé ahol MinSeo minden reggel szokott várni.

Szereplők:

1.SooYun Kwak (én):

2.Park MinSeo (a legjobb barátnőm):

3.Kim SeoMi (a másik legjobb barátnőm):

4.Aron Kwak (a bátyám):

5.Jo Kwangmin:

6.Jo Youngmin:

 

Bemutatkozás...

SooYun Kwak vagyok 17 éves, édesapámmal és a bátyámmal Aron Kwakkal élek. Édesanyám születésemkor elhunyt, Aront nagyon megrázta a hír hallatán bezárkózott a szobájába. De általában ő hiperaktív, sohasem szomorú, csak most volt ilyen érzelgős. De ezen kívül sok szép pillanatunk is volt Aronnal.